"Az előítéletet a következőképpen határozzuk meg: ellenséges vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben - olyan attitűd, amely téves, vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapul."Sajnos elég nagy a tudatlanság a kábítószerekkel kapcsolatban. A Magyar Cannabis Szájton megfelelő információk találhatók - hogy ne téves adatok alapján ítéljük meg a cannabist.
"Egy embercsoport bizonyos jellemvonásainak vagy motívumainak általánosítását 'sztereotipizálásnak' nevezzük. A sztereotipizálás annyit jelent, hogy a csoportba tartozó bármely egyénnek hasonló jellemvonásokat tulajdonítunk attól függetlenül, hogy a valóságban mennyire különböznek a csoport tagjai egymástól."A legtöbb embernek sajnos elég sablonos képe van "a drogosról". Így kerülnek például azonos megítélés alá a kemény és lágy drogokkal foglalkozók; a heroinfüggők és a kocaheroinisták (ők nem függők); a dílerek és a fogyasztók is - pedig, igencsak tarka a kábítószerélvezők tábora, és az egyes drogok is nagyon különböznek egymástól. Szóval ne feledjük: nincs olyan, hogy "a drog", "a drogos"!
"A sztereotipizálás persze nem szükségképpen szándékosan rosszindulatú magatartás: gyakran nem más, mint világszemléletünk leegyszerűsítése és bizonyos mértékig mindannyian élünk vele. ... Ha a sztereotípia tapasztalaton alapul és nagyjából pontos, akkor a világban való könnyű eligazodásunkat, alkalmazkodásunkat szolgálja. Ha azonban elleplezi előttünk, hogy milyen egyéni különbségek vannak egy embercsoporton belül, akkor a sztereotípia inkább a rossz alkalmazkodáshoz járul hozzá, és potenciálisan nagy veszélyekkel járhat. Sőt, a legtöbb sztereotípia nem annyira érvényes tapasztalatokon, mint inkább szóbeszéden és a tömegkommunikációs eszközök által összekotyvasztott elképzeléseken alapszik..."A média révén kész, koplett véleményt kaphatunk "a kábítószerről" is. Érdemes szakértő szemmel olvasni az újságokat: megdöbbentő az a mód, ahogy egyesek erről a témáról írnak. Nem csak a hamis adatok, az igen durva sztereotipizálás megtévesztő, hanem egyes tények elhallgatása is. Ráadásul a különböző filmekben felbukkanó drogos mellékszereplők is sokat ártanak az objektív képnek: aránytalanul sok a heroinista, kokainista, csak néha egy füves, vagy LSD-s. Aztán itt vannak a nagy filmek: ha valaki úgy néz meg egy heroinistá(k)ról szóló filmet, hogy alig van ismerete a drogokról, akkor "ő már tudni fogja": vagy drogos lesz valaki (heroin függő) , vagy nem: harmadik út nincs.
Rezzenéstelen arccal nyilatkozik a rendőrtiszt: "Mindenekelőtt fontos a közvélemény formálása. Azokat a reális ismereteket, hogy a drog milyen veszélyeket rejt, nekünk kell átadnunk a pedagógusoknak, szülőknek. Rendőrként kevesen vagyunk ahhoz, hogy mindenkihez eljuttassuk a tájékoztatásokat." Nem baj, mi majd segítünk a tájékoztatásban. Igaz, nem szterotipizálással, sablonokkal, hanem tényekkel (hahh!). A riport végén az újságíró megjegyzi: "Azoknak, akik a kábítószert választják, súlyos egészségügyi károsodással kell számolniuk." (Heves Megyei Hírlap 1997. jún. 3.). Ezt se tudtuk. Tegyük fel, hogy minden szombaton heroinozok egy kicsit (mondjuk belélegzem): mik is azok a súlyos károsodások? Vagy tegyük fel, hogy havi egyszer LSD utazásra megyek. Miben is fogok meghalni?
És egyáltalán: ez a "no drog" szlogen nagyon sántít: olyan, mintha nem lenne
köztes megoldás. Talán ideje lenne újra elgondolkodni rajta - hátha van harmadik út.