Egyszerû lépések szabadtéri kender termesztéshez
( A fordítás, mely több írásból lett összerakva tisztán felvilágosító jellegû, igyekszik segíteni az amerikai kultúra megértését. A kender termesztése a hatályos jogszabályok szerint Magyarországon büntetendô cselekmény )

Szerezzünk minôségi magokat

Sokak számára nagy problémát okoz minôségi magok beszerezése. Általános szabály, hogy az erôs hatású fû magját érdemes termeszteni. Zöld bimbóból származó magok gyakran jobban megfelelnek a célnak, mert a fajta jobban akklimatizálódott észak területek növekedési idôszakhoz. A jamaicai és a kolumbiai fajtákat nem lehet könnyen hidegebb országokban egykönnyen termeszteni, mert túl késôn bimbóznak. Ezeknek a fajtáknak a termesztése során az U.S. nagy részén túl kicsi, vagy semmilyen bimbó nem nô az elsô fagyok beállta elôtt. A sativa fajta általában magasabbra nô mint az indica illetve az indica-sativa hibrid. Ez egy nagy hátrány lehet ôsszel, mikor más nôvények kezdenek elszáradni, és a fák lehullatják leveleiket. Néhány nemesítô sikeresen keresztezett déli származású sativát indicával, ezáltal egy gyakrabban bimbózó fajtát nyerve.
Az októbertôl Januárig terjedô idôszak a legalkalmasabb magbeszerzésre, mivel ekkor kerül ki a piacra a helyileg szabadban termesztett mag. Minôségi mag készlet beszerzése, karbantartása a sikeres termesztés sarkalatos pontja.

A megfelelô hely

Eltekintve a magok beszerzésétôl, a legfontosabb feladat amivel egy termesztônek meg kell birkóznia, egy elsôrangú, termesztésre alkalmas hely kiválasztása. Ilyenek a füves területek, mezôk, ahol alacsony fák, bokrok vannak elszórva. Például egy 10 éve mûveletlen termôföld ideális. Árterületek folyók, patakok mentén szintén megfelelô helyszínek, de a tavaszi áradások miatt a sarjak, illetve ôsszel a termés elveszítésének kockázatát számításba kell venni. Hegyes, sziklás területeken vödörben is lehet kendert termeszteni. Így lehetséges megmûvelhetetlen, de napsütött helyeket is hasznosítani. Sûrû, de alacsony nôvésû növények, például tüskés bokrok között egy helyet felásni is jó ötlet. Ezek elég magasra nônek, hogy a kíváncsi szemek elôl elrejtsék a kendert, és egyfajta aktív védelmi szerepet is betöltenek emberek és nagytestû állatok ellen.
Egy termesztô jól ki tudja használni állatok, rovarok jelenlétét. Méhek, döglegyek és társaik visszatartják az embereket attól, hogy termôföldjeinken bóklásszanak. Tehát kiterjedt rovarpopulációval rendelkezô helyek alkalmasak számunkra. A legfontosabb kritériumok: jó táptalaj, elérhetô víz, megfelelô fedezék. A többi tényezô csupán másodlagos. Jó termôföldet néhol nehéz találni, de enélkül lehetetlen megfelelô eredményeket elérni. Ha van egy hely, ami minden más szempontból kiváló, az esetben megfontolhatjuk termôföld odaszállítását. Évek óta füves területeken gyakran elég jó földet találhatunk. A mezôk újrahasznosítják a földben lévô tápanyagokat, egy vékony organikus réteget alkotva. A mezôk bioszférája kevés elôkészületet igényel a termesztés elkezdéséhez, míg más földek többet. Homokos talaj gyakran igényel virágföldet, vagy fedô termôföldréteget kevés mésszel elkeverve. Agyagos területeken fel kell törni a földet például tôzeg mohával, hogy sokkal porózusabb legyen.
Én naturalista vagyok, így nem értek egyet egyes profi termesztôkkel, akik szerint az utak menti termesztés produktív lehet. A földben esetleg lévô ólom és egyéb mérgezô vegyi anyagok sokakat visszatart fogyasztásra és füstôlésre szánt kender termesztésétôl. Ha városban élsz, és nincs saját közlekedési eszközöd, utolsó mentsvárként azért lehet használni az utak menti területeket.
Közeli vízforrás szintén nagyon fontos, mivel a víz cipelése fárasztóvá és veszélyesé is válhat. Ha magasan a talajvízszint feletti helyet választasz, vagy vödörben termesztesz, hamar rá fogsz jönni, hogy a száraz nyári idôszakban abnormálisan sok vizet igényelnek a növényeid. A víz cipelésének számos veszélye van. A legnagyobb az, hogy valaki esetleg kiszúr, talán épp egy rendôr. A második legnagyobb, hogy kitaposol egy észrevehetô ösvényt. Állandó vízforrást találni nyáron egy másik akadály lehet, mivel a kis patakok gyakran kiszáradnak ilyenkor. Azt, hogy milyen gyakran kell öntöznöd, az idôjárás dönti el, nem tervezett látogatásokra kényszerítve téged. Minden egyes látogatás a lebukás lehetôséget jelenti, célunk, hogy minimalizáljuk ezeket. A napsütés kevésbé fontos, mint az elôzô két tényezô, de alapvetô. A növényeket olyan helyre kell telepíteni, ahol naponta legalább 5 óra direkt napsütés éri. A reggeli napsütés kedvezôbb, mivel a növények erre kedvezôbben reagálnak, mint a délutánira. Azok a termesztôk, akik a tél folyamán cserkészik be a lehetséges célterületeket, látniuk kell, hogyan fognak a fák árnyékot vetni, és tavasszal milyen úton fog bejárni a nap az eget. Természetesen minnél naposabb a hely annál jobb, de ne feledkezzünk el a többi tényezôrôl.
Az utolsó kritériumnak nincs köze a biológiához, hanem inkább az arra járó emberek nem kívánt figyelmének elkerülésére fókuszál. A fedezéknek elég magasnak és sûrûnek kell lennie, hogy megakadályozza az embereket, hogy átlássanak illetve áthatoljanak rajta. A legjobb környezet ehhez egy nagy terület, szúrós bokrokkal. Ha ilyet nem találsz, keress kiesô helyeken ôsszel 1,8 - 2,4 méter magas lombozatú növényzetet.
A mezôk flórájában a kender elrejtésének képessége mûvészet, képesség, melyet gyakorlással lehet fejleszteni. Egy kedvelt technika növény egy bokor déli oldalára való telepítése így az arra járók nehezebben veszik észre. A növény elegendô fényt kap a látszat ellenére, hogy egy nagy bokor takarja. A legjobb búvóhely kannabiszunk számára, ahol a belátás minden irányból gátolva van, és a hely áthatolhatatlannak tûnik. Ahol a növényzet alacsonyabb mint egy méter, vissza kell vágni a kendert, vagy a földhöz kell kötözni, így kisebb, tömzsibb lesz. Kis növényzetû területeken lehet, hogy tápanyagszegény a talaj, de lehet, hogy túl gyakran szárad ki a talaj. Tehát légy körültekintô. A fiatal kendert szétültetése más növények közé jó megoldás lehet. A szabadtéri termesztônek ki kell tudnia használni a táj adottságait.

Útvonal tervezés

A siker biztosításának egyik módja olyan csapás létrehozása, melyet az arra bóklászók nem láthatnak. Ez egyes helyeken könnyebb, máshol nehezebb. Sûrû aljnövényzet sok napsütéssel ideális, mert a növényzet növekedése olyan gyors, hogy a tavaszi és nyári látogatásaink során okozott károsodások hamar megszûnnek. Ha olyan helyen termesztünk, ahol az ösvények könnyen kiszúrhatók, akkor az utat kanyargósra járjuk ki, hogy az emberek számára nehezebben legyen látható. Egy rejtett útvonal fontos, mert csökkenti annak az esélyét, hogy más megtalálja az ültetvényünket. Amikor valaki a semmi közepén jár minding igyekszik ösvénynek látszó utakon haladni. Az útvonal gondos megtervezésével és használatával megelôzhetjük az ilyen véletlen lebukást. Amikor áthaladsz az ültetvényed bejáratán, tégy meg mindent, hogy ne károsítsd a növényzetet, különösen késô nyáron, kora ôsszel. Ilyenkor a sérült növényzet már nem regenerálódik, és ekkor van szükség a legjobb takarásra. Két dolgot tarts észben, mikor az utat készíted:

• Látod-e arrajártad nyomait, ha nem az jó, ha igen próbáld a nyomnak látszó helyeket takarni.
• Minnél komplikáltabb számodra a hely megközelítésem, annál kevésbé valószínû, hogy más megtalálja.

A paranoiások ellesshetnek néhány trükköt a dzsugelfilmekbôl, amivel meg lehet állapítani felfedezték-e a kertet. Halálos csapdák felállítása nem ajánlott.

A nôvekedés mechanizmusa

Az unokatestvéred Lajos és a barátja Sándor falúról a városban vannak. Sok füvet szívnak és valamennyit termesztenek is otthon. Sándor úgy tûnik, járatos a termesztésben. Jó ötletnek tûnhet elvinni ezt a két úriembert az ültetvényre. Talán tudnak egy-két jó tanácsot adni. Én ellene vagyok az ilyen kirándulásoknak, még ha tényleg olyan jól értenek is a témához, elvinni ôket nem biztos, hogy a legjobb neked. Nem ismerik a környéket, baj esetén nem tudnának hova futni. Két embernél több a mezôn már feltünô (minnél többen vagytok, annál nagyobb figyelmet keltetek). Több ember jobban kitapossa az utat, valószínûbb, hogy más is rátéved. Minden alkalommal, amikor odamész kockára teszed a termést és magadat is. Ez a helytôl függôen lehet kis és nagy veszély, de ne felejtsd nincs teljesen biztonságos hely. Hacsak nem vészhelyzetrôl van szó, amikor tényleg szükséged van egy szakértô tanácsára, a növényeidet ne mutogasd idegeneknek. Egy termesztôtárs, szakértelmétôl függetlenül ajánlott, de ebben az esetben is csak akkor menjünk a helyszínre, ha dolgunk van ott. Ezek a következôk lehetnek:

Talaj elôkészítés:

(Kora március - április közepe a klímától függôen)
Egy 20 kilós virágföld vételét és a helyi földdel való elkeverését javaslom. A virágföld jobb, mint közönséges termôföld, így valamivel jobb termést tudunk elérni. Szükség lehet mészre, ha savas a talaj, vagy tôzegre ha agyagos a föld. Ha felástuk a kertecskét, jól elkevertük az adalékkal, öntözzük meg bôven, és csak néhány nap múlva ültessünk bele.
A kender jól nô gabona, kukorica, komló között, melyek ráadásul jó takarást adnak. Viszont nem igazán szereti a rozs, spenót földeket. Jobb kisebb foltokban elszórva ültetni, mert nagy foltokat könnyebb észrevenni. Érdekes módszer eldönteni, milyen táptalajunk van. Tegyünk egy marék gilisztát (ne többet, ne kevesebbet) a kiszemelt talajra. Ha napok múlva is ott élnek, virulnak akkor elég jó minôségû földünk van. A giliszták emellett segítenek porózusan tartani a földet.
Szintén jó ötlet egy ~60 cm magas kerítéssel körbevenni a területet. Ez távoltartja a kisebb állatokat, míg szarvas, ôz ellen száradt vért és/vagy emberi hajat szórjunk szét. Vegyünk kislyukú dróthálót, ahol legfeljebb 5 cm-re vannak egymástól a drótszálak. Körülbelül 60 centiméter távolságra legyenek a karók egymástól. Tûzzük ki ôket, majd kössük rá a dróthálót. A kerítés tetejét úgy csináljuk meg, hogy drótszálak álljanak felfele, és oldalt lefele is, hogy elvegyük az állatok kedvét a kerítés átugrásától. Álcázzuk a kerítést közönséges, a földön található hulladékkal.

Ültetés:

(kora április - május közepe, de mindenképpen az utolsó fagyok után)
Többfajta módon járhatunk el az ültetés során:

• A) Sûrû ültetés módszere:
  Ezt a módszert csak akkor használjuk, ha sok mag áll rendelkezésünkre. A sûrû ültetésû módszer lényege, hogy sok magot ültetünk kis területre. A módszer erôssége, hogy csökkenti a kockázatot. A magokkal és a kisásóval a zsebedben érkezel az elôkészített rejtekhelyre. Ültesd a magokat 1-1,5 cm mélyre, ha agyagos a föld, akkor csupán 6 mm mélyre. Ha 90 cm x 90 cm-es négyzetbe ültetsz, akkor 3 sorba 4 centiméterenként rakjál magot. Ez kb. 72 mag per kertecske.
  A magot ültetés elôtt desztillált vízbe lehet áztatni éjszakára. Fontos, hogy a hegyes végével felfele ültessük el. Ezzel a módszerrel, ha 1 cm mélyre rakjuk 5 nap alatt kikelnek az egészséges magok.
  Sajnos, sok termesztô, különösen a kezdôk nem rendelkeznek ennyi maggal. De ha valaki 4 ilyen sok magos kertet hoz létre a termés majdnem garantált. Igen, sûrûn lesznek a növények, és ezért kevésbé nônek meg. Ez az egyik hátránya a módszernek. De ne felejtsd el, hogy a növények fele porzós lesz, ezért a nyár vége felé vissza kell menni az ültetés helyszínére, a porzósokat eltávolítani. Ha ez megtörtént, a termôsök több fényt kapnak, és kevésbé lesznek túlzsúfolva.
  . Az infravörös fényképek korszakában fontos, hogy kis kiterjedésû ültetvényeink legyenek a légi felderítés ellenszereként. (Nem hiszem, hogy Magyarországon a rendôrök élnének ezzel a módszerrel). Ez persze azt jelenti, hogy ilyen kis kertecskék hálózatát kell kiépítenünk, ha egész évre el akarjuk látni magunkat fûvel. Ha csupán hobbiból, sportból, kísérleti célokból termesztesz, úgy egy ilyen kert elegendô.
• B) Hajtások kiültetése:
  A módszer fô elônye, hogy megvan a lehetôséged a legerôsebb hajtások kiválasztására. A fô hátránya, hogy a szállítás során megsérülhet a kis növény. A szállításhoz szükséges valami, többnyire egy doboz, amiben el lehet rejteni a hajtásokat. A problémák akkor kezdôdnek, mikor sok növényt kell kitelepíteni, ekkor a doboz mérete miatt a mûvelet nagyon feltûnô és nehézkes lesz. A módszer másik veszélye, hogy a rideg tavaszi idôjárás, a szoba klímája után sokkolhatja a növénykét. Ezért a hajtás vagy már a kiválogatott termôs növényeket legalább 3 napig a szabadba kell helyezni (pl. Erkély), hogy megszokja a szelet és a hômérséklet változásokat. Persze, ha szoktatás közben kihal, ne ültessük ki. Ez a módszer akkor mûködik a legjobban, ha a helyszínen sikerül egy kis kuckót készíteni, amely zárt, de nem szigetelt. Alapterületre, az ültetvény nagysága, magassága 50 cm. Ha itt hajtatjuk ki a magokat hozzászoknak a klímához, ugyanakkor védve vannak a késô tavaszi fagytól/hótól.
  Ha úgy döntünk, hogy otthon keltetjük ki a magokat, talán a legjobb, ha palát, vagy alul kilyukasztott papírpoharat használunk. A csíráztató talaj legyen humusz, homok kevés szerves trágyával elkeverve, megöntözve. Mielôtt belerakjuk a magokat hagyjuk állni egy hetet. Átültetésnél figyeljünk rá, hogy a gyökér körül maradjon egy kis földgolyó. Ezt rajuk bele a baseball labda méretû lyukba a végleges helyszínen. Az átültetést estefele végezzük. Viseljünk lágy trópusi gyümölcs illatú pamutkesztyût, ha hozzáérünk a növénykéhez. Átültetés után öntözzük meg. Egyes boltokban lehet kapni direk átültetés utáni vízadalékot.
• C) Termôs növények kiültetése:
  Ennek a módszernek az elônye nyilvánvaló; mindegyik rügyezni fog, ha túléli a környezetváltozás sokkoló hatását a mi kis ördögünk. A növény nemét úgy lehet meghatározni, hogy 10 cm magasra növesztjük, majd a napi fényadagot 8 órára csökkentjük. Ekkor 1-2 héten belül meg lehet különböztetni ôket. (Lásd a beltéri termesztésnél leirtakat) Ehhez szükséges, hogy kontrollálni tudjuk a napi fénymennyiséget. A magokat a lakásban korábban kell elültetni (késô február- kora március). További elôny, hogy a növényeket nagyobb területen jobban elszórva lehet elültetni kihasználva a kis fák, bokrok fedési lehetôségeit. Két tucat termôs elültetése egy tíz hektáros területen majdnem garantálja a termést, feltételezve, hogy emlékszel a növények helyzetére. Arra az esetre, ha elfelejtenéd mit, hova ültettél érdemes térképet készíteni, de ha ez kikerül a kezedbôl, súlyos következményei lehetnek.
• Gyomlálás
  Három héttel azután, hogy a magok vagy a hajtások a földbe kerültek, látogasd meg az kertecskéket, hogy eltávolítsd a gazokat, melyek a nemes növény mellett élôsködnek. Három héttel az elsô után másodszorra is ki kell tépni a nemkívánt növényeket. Harmadik gyomlálás fakultatív, de ekkorra a növényeinknek elég nagynak kell lenniük, hogy megküzdjenek a gazzal. Bár ha arrafele igen erôs a gyom, az év során többször is el kell végezni ezt a mûveletet. Ne felejtsd el a gyomlálás nem azt jelenti, hogy a kender egy méteres környezetében kiirtasz mindent ami zöld. A gazok segítenek elrejteni a számunkra oly fontos növényt, megvédeni az éhezô állatoktól. A közeli növényzet emellett segít megakadályozni a talaj kiszáradását is. Légy körültekintô és óvatos, mert nagyon könnyû véletlenül megsebezni a kis növény szárát vagy gyökereit miközben a gaztól próbálunk megszabadulni.
• A porzósok eltávolítása
  (Ha már válogatott növényeket ültettünk ki, ez a lépés értelemszerûen kimarad) A porzós növények július közepén, de a melegebb vidékeken csak szeptember közepén kezdenek el virágzani. Tehát a virágzás pontos idôpontja fajtáról fajtára változik. Ha ismeretlen magokat használunk, akkor július 21-tôl szeptember 15-ig hetente egyszer ki kell menni a helyszínre. A porzós virágok idôbeni kivágása létfontosságú a jó termés érdekében. Ha a porzós elkezdett virágzani, és nem vetted észre a változás elsô jeleit az utolsó látogatásod során kivételesen idôben akár egy csomó maggal, és alig valamennyi élvezhetô fûvel zárhatod a szezont. A porzós és a termôs növény gyantája is tartalmaz THC-t, de az utóbbi többet. Egy jó vetésbôl a porzóst is el lehet, füstölni. Egyesek szerint semmiképp se szabad eldobni. Ha füstölésre alkalmatlan is, fôzésre tökéletes.
  A termôs hozhat nagy magnélküli bimbókat, nagy bimbókat néhány maggal, vagy nagy bimbót, ami majdnem tele van maggal. Az elsô eset az amikor sikerült idôben eltávolítani az ôsszel porzóst mielôtt még kinyíltak volna a virágjai. A második, amikor még csak néhány virág nyílt ki a porzós eltávolítása elôtt. A harmadik, amikor elszalasztottuk a megfelelô alkalmat. Ekkor az elszívható növényrészeknek csak a 10 %-a lesz hasznosítható, a többibôl mag lesz. Persze, ha nincs elég magod a következô szezonra, érdemes egy-két porzós meghagyni. Nehéz jó magokat szerezni, így ha van egy fajtád, amit szeretsz, tervezz elôre, gondoskodj néhány száz magról tartalékba. A termôsôk megkülönböztetését nehéz elmagyarázni olyannak, aki még sose termesztett, egyik a legnehezebb feladatoknak, mert igazán nagy figyelmet igényel megkülönböztetni a fejlôdésnek ezen a fokán a porzósokat a tetejük alapján. Néha a tapasztalt termesztôk is elbizonytalanodnak, és várnak még egy hetet. Amikor egy porzós belép a virág fejlôdés idôszakába, az ágak végein, ahol a bimbónak kéne fejlôdnie, elkezd nôni egy majdnem-olyan-mint-egy-kis-bimbó, de nem lógnak ki belôle fehér szálak. Itt pedig a porzósról találhatsz képet.
• A Fungus
  A rendôrök, tolvajok, állatok mellett „a fungus” lehet a legnagyobb akadály a termesztô útjában. Amikor a bimbók fél kifejlett állapotban vannak, különösen hajlamosak lesznek gombás megbetegedésekre, vagy rohadásra. A gombák számára legkedvezôbb a 16-26 Celsius fok magas páratartalommal párosulva. A gomba nagyon káros a növény számára, és gyorsan terjed. A szél fújja a gomba spóráját a bimbókra, tehát lehetetlen meggátolni a fertôzést, és ha az idôjárás is kedvezô annak továbbterjedését. Ha fertôzést észlelünk, a fertôzött növényeket azonnal távolítsuk el, máskülönben átterjedhet a növény környezetére. Egyes termesztôk csak a fertôzött részt vágják le, míg mások az egész növényt. Ha a teljes növényt szedjük ki, nagyobb az esély, hogy nem marad írmagja a gombának, és esélyünk van tesztelni a termést hetekkel korábban. Óvatosan kell leszedni a gombás bimbókat, mert egy véletlen rántás során néhány spóra szabadulhat ki, melyek leesve az alsóbb bimbókat is megtámadhatják. Ugyanakkor ezek a spórák az ujjadra is tapadhatnak, így mikor a következô bimbót vizsgálod, te magad fertôzöd meg.

Az aratás

Lehetôleg éjszaka tegyük. Sötétben sokkal kisebb az esély, hogy valaki meglát. A legrizikósabb mûveletek, mint például a frissen vágott kender szállítása, amit egy elhaladó kocsiból észre lehet venni, akkor érdemes csinálni, mikor mûszakváltás van a rendôrségen. Így a járôrök nem szúrnak ki, és ha egy szemfüles lakó, vagy arrajáró kihívja a rendôrséget valamivel tovább tart míg kiérnek. Ha éjjel aratsz spórolj a lámpával, így is kisebb az esély, hogy meglátnak. Ha egy van egy bicskád, az meggyorsíthatja az aratást. Hacsak nem akarod fôzésre használni a nagy leveleket dobd el ôket, hogy ne foglaljanak sok helyet. Ha többfajtát termesztettél, vigyél több zacskót. Hátizsákkal talán kisebb feltûnést keltesz mint zacskóval, valamint kezelni is könnyebb.

Mikor arassunk?

Az aratás ideje több tényezôtôl függ: bimbófejlôdés, idôjárás, tolvajok, gombák. Egyes fajták korábban érnek ôsszel, attól függôen, hogy honnan származik a fajta. Az Indicákat késô szeptemberben, a kolumbiait késô októberben kell leszedni. Az idôjárás is kényszeríthet korai aratásra. Ha fagyok jönnek, jobb nem bízni abban, hogy megint csak rémisztgetnek a meterológusok. Szedjük le a termés nagy részét. Ha az idôjárás tartósan kedvezô a gombák elburjánzásához, akkor is érdemes elôrehozni a szüretet. És persze, ha megtalálták, vagy hirtelen megnôtt a rejtekhely megtalálásának lehetôsége, akkor is arathatunk elôbb, mint terveztük. Például, ha egy megmûvelt termôföldön termesztettünk, akkor nekünk néhány nappal a gabona betakarítása elôtt kell aratnunk. Nem árt megtudni, hogy a vadászok, már ha vannak ilyenek arrafelé, mikor járják be a területet.
Már egy enyhébb fagy is károsíthatja a növényeket tehát az idôjárás figyelemmel kisérése fontos. Ha érték is fagykárok a kendert, még hasznosítható, ne add fel a dolgot, ha nem arattál az elsô fagy elôtt. Ha van rá esély, hogy fagyjon kora szeptemberben, amikor a bimbók még nagyon kicsik, talán megéri kitenni a növényt valamennyi fagykárnak, és esélyt adni a túlélô részeknek, hogy beérjenek, minthogy egy kevés rügyecskét arass. Ebben a helyzetben sok tényezôt kell figyelembe venni, mint például a rügyméretek, várható idôjárás, kenderfajta, a kert helyzete, stb. Az indica fajták általában korábban érnek mint a sativák. Az északi klímához alkalmazkodott fajtákat szeptember végén, október elején, míg azokat, amelyek nem alkalmazkodtak, ha az idô engedi, október végén, November közepén kell leszedni. Az egyetlen dolog amit el kéne kerülnöd az az aratás esôben, illetve néhány nappal esô után. A nedvesség problémákat okozhat a szárítási folyamat során, úgy mint penészedés és gombásodás. Minnél szárazabbak a növények az aratáskor, annál jobb.
A porzósok magasabbak lesznek, és kb. 5 zöld vagy sárga csészelevelük van, melyek kinyílnak, hogy pollennel megtermékenyítsék a termôsöket. Ezek alacsonyabb növények, melyek virágjai inkább hasonlítanak egy csomó kis levélre egy nyalábban mint hagyományos értelemben vett virágra. De tudsz ennél szebbet?. 3-5 héttel azután, hogy a porzósok elhaltak, a termôsök - talán a magánytól - elkezdenek kiszáradni. Azt mondják ilyenkor kell leszedni ôket.

Mint már említettük fontos, hogy olyan fajták magjait szerezd meg, amelyek jól megélnek a te éghajlatodon. Egyes mexicói vagy kolumbiai fajták rügyei nem fejlôdnek ki novemberig, mikor pedig az idô már túl hideg. Kezdôknek, és újfajta maggal próbálkozóknak problémái lehetnek az elsô szezonban az érési idô belövésével.
Fontos, hogy aratás után néhány óránál tovább ne maradjon tovább a zsákban a leszedett fû. Ha friss rügyek 12 óránál tovább van a zacskóban elkezdenek penészedni, és gombásodni. Amint megérkeztél a szárítás helyszínére érdemes rögtön elôkészíteni a füvet a szárításhoz. Ez a nagy levelek eltávolításából áll. Bár ha 40 Celsius foknál melegebb a szárító néhány levelet meg kell hagyni, nehogy túl gyorsan száradjanak ki a rügyek. Szárításra alkalmas helyek többek között a padlások, szekrények, fiókok, alagsorok. Legjobb, ha szellôsen fejjel lefele tudjuk felakasztani ôket. Ha mégis fektetned kell ôket, ne halmozd, mert az alsók rügyek kilapulnak. Emellett naponta forgasd át, hogy egyenletesen száradjanak. Ilyenkor egyben ellenôrizheted nem-e penészednek. Ha annyi helyed van, hogy egész növényeket száríthatsz, a gyökerénél fellógatva tedd ezt, bár ettôl nem lesz jobbminôségû a végtermék. A THC nem áramlik a gyökerekbôl a rügyekbe, mivel az a rügyek gyantarétegében keletkezik. Az egész szárítási folyamatnak 4-6 nap alatt be kéne fejezôdnie a helység klímájától, a rügyek méretétôl függôen. Ha túl gyorsan történik a szárítás, sokkal nyersebb lesz a fû íze, és nem biztos, hogy a THC szint eléri a maximumát. Ha túl lassan halad elôre a szárítás a penész fejti ki hasonló hatását. Bárhogy is szárítunk, minden nap ellenôrizni kell. A szobahômérsékleten is lehet szárítani abban az esetben, ha alacsony a páratartalom. Ha hûvös helyen kell szárítanunk, akkor ennek ellensúlyozására egy ventillátort mindenképp, és ha lehet egy fûtôtestet helyezzünk üzembe.
A marihuána két év alatt megromlik, ha fény, hô levegô éri. Mint a gyógyszereket száraz. Hûvös helyen tároljuk.